Mészáros Bence: Sam Becket - Kik emlékeznek rám?

Az élet és a halál olyan kiszámíthatatlanok. Olyan közel vannak egymáshoz. Csak pillanatról pillanatra élünk, és soha nem tudhatjuk, melyikünk fogja legközelebb elhagyni ezt az árnyékvilágot.
/Richelle Mead/

Körülöttem százak állnak és mind zokognak. Ismeretlen arcokat látok, kik mereven állnak valamilyen szobor előtt. Arcuk fehér a sápadtságtól és szemükből csak néhány könnycsepp gördül le. Fekete ruhájukból csak úgy dől a fájdalom és a bánat. Egyszer csak valamilyen Isteni hang szólal meg, mely ámulatba ejt tisztaságával. Lelkemet simogatja, mely egyre jobban csábít az égi jó felé. Én nem engedek. Kapaszkodok a nemlétező fába, hogy ne menjek el örökre szeretteimtől. Nem hagyom el a földet, majd csak akkor, ha véghez vittem amit akartam. Az ének lassan feladta harcát velem szemben. Akaratom győzött. Majd lassan fölemelkedtem síromból, és végignéztem az embereken. Nem értettem, miért nem néznek rám. Szellem lettem. Ahogy kerestem az arcokat, hirtelen megpillantottam Jessica bánatos tekintetét. Hirtelen felnézett, majd elmosolyodott. Fejemben egy hang szólalt meg: "csak reménykedtem, hogy nem hagysz el, de én látlak és sosem hagylak el".Ez a hang az övé volt. Lassan elült a köd, és végig nézhettem, hogy mennyi embernek voltam fontos. Ahogy végigsétáltam köztük, szörnyű érzésem támadt. Miért kellett itt hagynom őket. Ahogy megfordultam egy közel két és fél méter magas márványszobrot pillantottam meg. Kidolgozása gyönyörű volt, és ahogy lassan közeledtem a szobor felé, arra lettem figyelmes, hogy mennyire hasonlít rám. Mikor teljes egészében kirajzolódott, akkor vettem csak észre, hogy saját magamat látom. Igen. A szobor én voltam. Tiszteletemre emelték. Jó érzés volt látni, hogy ennyi embernek jelentős szerepe voltam az életének. Ha nem lettem volna író, hanem maradtam volna a szatócs segédmunkása, akkor ennyien se lennének itt. És még halálom előtt is ezen gondolkodtam. Vajon kik fognak rám emlékezni? Kiknek fogok egyáltalán hiányozni? Túl hátborzongató kérdések ezek egy 34 éves író szájából. Tessék, a választ, csak szellemként kapom meg. Ha nem is tudtam ezekről az emberekről, még akkor is rá kell jönnöm, hogy nekik fontos voltam. Ha nem is fizikai értelemben, de lelküket írásaim nyugtatták vagy vidították fel. Lelkem nyugtalanná válik, hogy ennyi embernek, nem tudtam több örömet adni, de életemnek vége. Minden embernek egy folt maradok csupán a szívében, melyet majd elfelejtenek és önarcomat a por és moha fogja borítani. Romos temetőben, romos falak közt, búsan várakozva várom az igaz szeretőt.

Mészáros Bence: Lélekből szóló lélekvándor, ki a fény felé nyúl

Létezik egy világ legbelül - a gondolkodás, az érzelmek és az erő, a fény és az élet világa -, amelynek, bár láthatatlan, a hatalma mégis jelentős.
/Charles Francis Haanel/

A lelkemből táplálom. Minden egyes bizsergését érzem. Hogy miért is tudom ezt? Mert lelkem szétszakadt, és egy része benne él. A mai napig érzem selymes bőrének tapintását, bársonyos ajkainak simogatását és lelkének minden egyes rezdülését. Néha úgy érzem, csak a gondolatok kavalkádja játszadozik velem, de nem. Érzem a bánatot, a haragot, a szeretet és a szerelmet. Minden apró kis zendülést, amely valamilyen lelki állapothoz kötődik, legyen az bármi.
Mikor képeken látod, vagy a telefonod képernyőjén mosolyog rád, akkor csak annyit érzel, hogy nem vagy egyedül. Ott van veled mindenhol. Legyél bárhol, de Ő, akit igazán szeretsz, mindig ott lesz veled. A lélekvándorlás kölcsönös, ha valakit igazán szeretsz. Benne hagysz egy lélekdarabot, és ő is benned hagy egy másikat. Ha vége van mindennek, és már elmúlt a láz, a lélek még akkor sem megy el, mert a szíved mélyén azt súgja: "Még mindig szeretned kell"

Mészáros Bence: Sam Becket - Örökké a szívekben

Az utcán vagyok. Körülöttem fák és padok sorakoznak. Az éjszakában csak a motor zúgását hallom. Ezek a fák, már lassan több évszázada itt állhatnak. Bús és komor ágai, hajladoztak az őszi lágy szellő erejétől. Mintha sustorgást hallottam volna, de rájöttem, hogy ezek csak a levelek. Ez a finoman cirógató lágy szellő lassan elmúlt és csak a nyugodt sötétségben ültem. Azon merengtem, hogy mi az ami megfogott benne. Ahogy a lágyan leomló barna haját megérintem, és a bársony finomságát érzem rajta. Mikor belenézek szemébe és látom a tenger kékségét és annak moraját, a komolyságot, a szeretetet, a vágyat és a kínt, ahogy azt kívánja:
"Maradj velem!". Az ajkaihoz, nincs hozzá fogható szó. Ajkának lágy tapintása és érzékien való csókolása. Hiányzik, de mégis tudom, hogy itt van velem. Itt ül mellettem a padon és hallom ahogy a fülembe súgja: "Szeretlek". Lágy tapintása oly gyöngéd, mint ahogy a hulló rózsaszirom száll le testére. Ő nem ember. Ő egy tünemény. Egy álombeli tündér, aki mindig gondoskodik rólam, ha rosszat álmodom. Egy el nem múló szerelem és egy el nem múló fájdalom. Mikor nincs itt, és te csak rá gondolsz. Mosolyától jobb hangulatod lesz. Örülsz, mert boldognak látod, mert boldoggá tetted. Nem tettél semmit. Csak vártál és vártál. Szavakkal tudtad csak elmondani neki mennyire szereted. Ő megértette és elment. Még mindig szeretem és a távolság, nem feledteti el, hogy nekem ő ott van és mindig szeretni fogom. Már csak ezt a fél évet kell kibírnom. Egy örökké valóság, de a szívünk is örökre egybeforrt.

Szolnoki Péter, Auth Csilla: Féltelek

Rég hiába hívtalak, elrejtőztél még, nem láttalak
nem voltál velem, még velem, még nekem
úgy akartalak, úgy akartam azt, hogy végre már
megtaláljalak magamnak, vártalak

itt vagy velem, tudom és érzem
nem kell semmi több már nekem
szeress, ölelj mindig úgy engem
ahogy most ölelsz, ahogy most ölellek én
olyan jó, oly jó veled

még, ha elringat az álom, lelkem lelkedhez hozzásimul
a szívverésedet sokáig hallgatom
úgy akartalak, úgy akartam azt, hogy végre már
megtaláljalak magamnak, vártalak

nem akarom, hogy úgy érezzem
a napok elsodornak tőlem
szorítsd a kezem még erősebben
nehogy elszakítson ez a nagyvilág
tudom már, hogy mit jelent, hogy féltelek

Mészáros Bence: Az igaz barátság

Valami érthetetlen kapcsolat van a barátság és a csillag között. Miért csillag a barát? És miért barát a csillag? Mert olyan távol van, és mégis bennem él? (...) Mert nem kíván tőlem és én sem kívánok tőle semmit? Csak azt, hogy legyen, és így, ahogy van; és ő van, és én vagyok, ez kettőnknek tökéletesen elég? Nem lehet rá válaszolni. Nem is kell. /Hamvas Béla/

Hogy mit jelent valójában? Igazából senki se tudja. Ez is olyan mint a szerelem. Nem megfogalmazható dolog. Minthogy, sokak hiszik azt, hogy két különböző nemű nem lehet barát. Erre mi a magyarázatuk? Valamelyik fél mindig többet akar. Ez véleményem szerint nem így van. Az embernek kellenek barátok. Ezek a barátok lehetnek lányok, nők,férfiak fiúk. Tökmindegy! Az a lényeg, hogy legyen, mert akinek nincs az elveszett és sose fogja megtalálni a helyét a világban.
- Számodra mi a barátság? - kérdezte egykoron Zsolt, akivel a mai napig tartom a kapcsolatot.
- Számomra? Talán azt, hogy ha valamilyen problémám adódik, és netalántán nem tudnám megoldani, akkor tudjak tanácsot kérni a legjobb barátomtól. Az is jól esik, mikor akár hajnali fél 4-kor is felhívhatom,hogy

Te, bánt valami! Hadd mondjam el.

vagy az, amikor engem hívnak fel és kérdezik, hogy

Mi a helyzet? Hogy vagy?

. Ezek jól eső dolgok az embernek. De az is egy jó dolog, amikor nálam vagy akár a barátomnál beköszönt az első szerelem és ki tudjuk tárgyalni, hogy mit lenne érdemes csinálni, mi lenne nekem vagy neki jó. Számomra, talán ez jelenti a barátságot. Mikor az kölcsönös, mikor számíthat az ember a másikra.

Mészáros Bence: Az igazi fájdalom

Búcsúzni könnyű,de feledni nehéz. Mert a szív a múltba ezerszer visszanéz. Meglehet, hogy könnyen nevetve búcsúzunk. Mégis fájni fog ,ha újra találkozunk. Nem tudja senki, hogy erről ki tehet, de akkor majd búsan lehajtod a fejedet. Megállnál százezerszer, ám mégis tovább lépsz, mert búcsúzni könnyű, de feledni nehéz.

/Esze Éva/

Egy el nem múló szerelem,egy el nem múló vágyakozás a másik iránt. Mikor úgy érzed, meg tudnál ütni bárkit. Mikor azt mondják: Nézd, mennyire szerelmes még! Milyen gáz!
Nem! Az a gáz, ki érzelmek nélkül, mindig csak a szexre vágyakozik és rongybabaként kidobja a lányt. A szerelemnem múlik el, örök marad, míg a két szív előbb vagy utóbb babért arat. A szakítás után a lány szomorú, a fiú szomorú, a szülők szomorúk és a barátok is szomorúk. De egy biztos volt. Nem vesztettük el egymást. Isten minket egymásnak teremtett. A szakításról azt mondják, az okosok és az egyszeri emberek, hogy akkor történik meg, ha két ember nem szereti egymást. Ez nem igaz. Ha valami nem működik, akkor nem kell kínozni egymást. Meg kell beszélni, de a szerelem nem fog feledésbe merülni. A legrosszabb érzés az, amikor elveszíted azt, akit mindennél jobban szeretsz. Aki életed egy legfontosabb pontja volt, van és lesz. Gondolkozz el azon, kedves olvasó, hogy neked valójában mit jelent a szerelem és mit jelent az elmúlás.

Kovács Noémi Nóra: Nehézségek szakaszai

Fogd a kést és add ide!
Nem adod? Akkor csináld te!
Nyújtom a csuklóm, ide szúrd,
Hogy fájjon, égjen a kiút.

De miért nem teszed? Én ezt akarom.
Benned mélyen szúr a fájdalom.
Bizarr múltam felemészti a tűz,
De a hangom téged örökké űz.

Kihűlt vágyak között lenni nem túl jó,
De sosem űzöm el azt, ki nem ide való.
A kezed melegét már megjegyeztem rég,
De az arcodat kevésbé ismerem még.

Képes vagyok olyanra,
Amit nem is gondolna,
Vagy maga a fájdalom,
A szenvedés, a rágalom … Sokszor megértő, sokszor hamis,
De mindig jó hozzám, ő még akkor is.

2007

Kovács Noémi Nóra: Ébredés harmóniája

Tükörbe nézve ijedek meg reggel,
Szemével kacsint rám álmosan egy ember.

Mennék tovább, hogy ne lássam őt,
De megfogja két kezem és vesz egy nagy levegőt.

Ijedten néz rám, mint aki fél,
De mégis a szemeivel, látom ahogy kér.

Kér, hogy maradjak, vagy vigyem magammal,
De én elmegyek, s te itt maradsz síró önarcoddal.

2007

Kovács Noémi Nóra: Adalék

Ha nem az érzelem hajt, csak a vágy,
Ha bármit megtennél, csak hogy lásd.
Akkor mi értelme van? Miért kell? Miért muszáj?
Mert soha nem jön vissza már,
Az a két szempár, ami rád mereven nézett,
Az a szép , kedves lány, akit te öltél meg.

Hiába mondod már, hogy „Ne haragudj rám”,
Álmodban minden gondolatod a múltban jár.
Megbántad amit tettél, érzem, tudom én,
De ez már nem hoz vissza, semmit se ér.
Tékozló érzés, a féltés, hiába érzel mást
A kínzó kérdés, sajnálod, hogy elmúlt már.

2007

Galgovics Tamás: József az ötcsillagos

Legnagyobb megrökönyödésemre vége a vakációnak! Nahát!
Ilyen igazságtalanságot! Már szombat este van, és még a hideg is kiráz a gondolattól, hogy holnap át kell lépnem a kolesz küszöbét! Végem van! Már mindent megpróbáltam: jéghideg kólák, fagylalthegyek, gyomorrontás, lázmérődörzsölés – semmi. Egyszerűen képtelen vagyok a szervezetemet és a szüleimet becsapni! Holnap mindenképpen gépre kell szállnom. Pech!
Estére úgy-ahogy csillapodott zaklatott lelkiállapotom, és a szokásos filmadag után illedelmesen bebújtam az ágyba. Az idegkimerültség következtében vadakat álmodtam.
A kényelmes fekete limuzinom zajtalanul fékezett az ötcsillagos kollégium takaros épülete előtt. A kirepülő sofőr villámgyorsan kitárta a kocsi ajtaját. Fényesre suvickolt lábbelimet rátettem a jó előre kigöngyölt piros szőnyegre, s könnyedén, mégis elegánsan tettem meg az autó és a kijárat közti távot. A portás kezét-lábát törve sietett elém, csak hogy kitárhassa előttem a súlyos, ámde tökéletesen működő ajtószárnyakat. Majd a nevelőtanárok virágesőt hintenek a lábaimhoz, miközben mélyen meghajolnak, és megköszönik, hogy ismét megtisztelem szerény hajlékukat csodás jelenlétemmel. Később luxuslakosztályom nappalijában ültem egy bőrkanapén, jégbehűtött pezsgőt szopogatva – miközben csokoládébarna lenge szépségek legyezték körülöttem a levegőt. Az óriási panoráma ablakon becsillant a Földközi-tenger káprázatos kéksége, s a hatalmas víztömeg tompa moraja a bikinis lányok kacajával vegyülve földöntúli muzsikának hatott a fülemben. Közben belépett a szobalány – egy karcsú, szőke szépség – alig combközépig érő csinos ruhácskában. Pukedlizve nyújtotta át aranytálcán az elsőrangú szivarokkal teli ládikót. Éppen formás kaszniját szerettem volna szemrevételezni, amikor hatalmasat csörrent a vekker, jelezvén, itt az ideje észhez térnem. Kelletlenül kikászálódtam a puha ágyból, és öltözködni kezdtem.
Pár órával később ott álltam a hőn szeretett kollégium lábainál s még pislákolt bennem az éjjeli álom maradéka. Kissé elmerengve megálltam a Kapuk előtt, remélve, hogy talán mégis kitárja valaki az ajtószárnyakat, és szívélyesen üdvözöl. De mivel nem ez történt, így reményvesztettségemben, dühöngve, átkozódva, vérben forgó szemekkel … alázatosan és tisztelettudóan – beléptem az épületbe.

1991

Tóth Árpád: Csak ennyi

Félbehagyott
Versek szegény, halkuló rebegése,
Félbehagyott
Sírás halkuló, békélt szepegése,
Félbehagyott
Küszködés békélt, mindegy-legyintése,
Csak ennyi, lásd,
Halkuló, békélt, mindegy-éltem vége.

Jó itt nekem
Kis, hajnali kávéház - zugban,
Jó itt nekem
Hajnali, csendes mélabúban,
Jó itt nekem
Lassacskán, szépen végig várnom,
Csak ennyi, lásd,
Hajnali csendes elhalálozásom.

Csak sose sírj,
Nem volt az élet énhozzám kegyetlen,
Csak sose sírj,
Én voltam lusta, gyáva és ügyetlen,
Csak sose sírj,
Nem illet engem itten joggal semmi,
Csak ennyi, lásd,
Köszönni illedelmesen és menni.

Áldott az élet,
Ad kinek-kinek méltón, ahogy illik,
Áldott az élet,
Keze felém is illendően nyílik,
Áldott az élet
Hullott kezéből rám is némi jó,
Csak ennyi, lásd,
Csendeske, fáradt rezignáció.

Isten veled,
Vigasztaljanak méltóbb, zengőbb versek,
Isten veled,
Vigasztaljanak zengőbb, szebb szerelmek,
Isten veled,
Nézd, fény ragyog a gyönyörű világon,
Csak ennyi, lásd,
Hogy én eltűntem és hiányzom.

Hollós Korvin Lajos: Rézi néni

Kamrában lakott Rézi néni
a hátsó udvaron,
hol kamra mellett kamra roggyant,
mint tíz tisztelgő rongyos rokkant,
mélyükön lom és rongyhalom.

Rézi néninek rezes orra
és bibircsókja volt,
réz-orru Rézi néni részeg
korcsmanótákat fütyörészett,
míg tollat fosztott s mángorolt.

Maga lakott és szörnyű úr volt
a hátsó udvaron,
olykor nagyot, vadat kiáltott:
tót jebbemtit, vagy magyar átkot
s mi kölykök féltük is nagyon.

Néha napokig férje is volt,
míg elvitte a szél,
egy nagybajúszu, részeg, nyiszlett
suszter töltötte be e tisztet
hajadon Rézi néninél.

Homokvárakat építettünk
a hátsó udvaron,
Rézi kamrája mélyen rejtett
titkok homály táncot lejtett,
képzeletünket izgatón.

Rézi néni néha behívott,
de féltem, hogy mi lesz,
ha bemegyek, tán meg is vernek,
anyám azt mondta: úrigyermek
nem léphet be a Rézihez.

Mi kétszobás lakásban laktunk
az első udvaron,
urak voltunk: minden vasárnap
rámadták új matrózruhámat
s olyan voltam, mint ünneplő majom.

Hollós Korvin Lajos: Téli reggel

Még éj van. Nyirkos, mély, rideg.
A lámpasor fakón libeg
utak taréján. Hull a dér,
csípése csúszós csontig ér.
Elkésett, korhely csillagok
várják az éjsöprő napot.
Szatócsbolt sárga lángja csap
az útra keskeny fényhidat,
gomolygó szürke pára dől
a sarki snapszputik felől,
tejes svábasszony bandukol,
a gyársziréna már dudol
s a járda szinte kong, furán
kísért a hang ilyen korán.

A szem még lanyg álmokra lát,
de ébren koppan már a láb:
a gyár felé hosszú az út
s a nógató sziréna zúg,
bősz ellenőrző óra vár,
egy percért órát von le már
a kurta bérből; koncra les,
késel: pirossal bélyegez...
Feltűrt gallérral őgyeleg
munkába tartó nő, gyerek.
A vén szatócs koránkelő
leánya bukkan most elő,
reámnéz minden hajnalon,
megállni volna jó nagyon,
de nem lehet, mert vár a gyár:
könyörtelen, fukar kufár,
ki éjszakámból is hasít
hasznot magának. Zúg a síp,
üvölt a gyár, sikolt a gyár,
teremtő munkáskarra vár,
elémszalad, dühöng a gyár:
rohanj robotra, proletár!

Az Előljáróság előtt
"ínségesek" hosszúra nőtt
kígyója: irgalomra vár,
akit kiebrudalt a gyár.
Jól összebujnak, íg nem ér
oly élesen a téli dér,
lábuk topog, foguk vacog,
dohognak bágyadt szótagok,
rebellis szó nem hangzik itt,
kihízlalt rendőr őrködik,
bajusza szúr, szemén szigor...
Dermedten áll az éji sor,
szívükben vágyak fénye kél:
ebédjegy...! Moslékútlevél.

A gyár felé az út lucsok,
szemig freccsen a híg mocsok,
festék, olaj, szenny, hulladék,
lyuksa bakancshad gyúrja szét
vegyes habarccsá. Télre nyár
múlhat, nem szárad itt sár.
A gyár felé fertős a lég,
savanykás párakotyvalék
büdös felhője hordja szét
a műhelyek szagát-ízét.
A gyár fölött sötét ködök,
mogorva kémény füstölög,
örök homály, a napsugár
elsompolyog, ha erre jár.
A gyár felé futnak ebül,
igazgatónk autón repül.
A gyár felé, a gyár fölött
munkások sorsa hömpölyög...

Másodszor is süvölt a síp,
a hangja kerget, szinte csíp,
mint hajszoló ostorcsapás.
Igás baromnak sorsa más?
A hangja űz, a hangja bősz:
Rohanj kuli, már vár a gőz,
már vár a henger, vár a kés,
kazán, kemence és a prés,
a klór, a sósav és a lúg,
s a mótorok lármája zúg,
dobhártya reng, homlok feszül,
szemen maró ködhályog ül,
már vár a hajsza , durva szó,
kegyetlen "Munkarend", Bedó,
már vár a bűz, a kín, a vér
a huszonnyolc fillér órabér...

A gyárkapun sötét csapat
reménye szomjasan tapad:
facér munkások állnak ott
s a boldog szolgaállatot
irigylik, kita sors kegyel
s előttük dölyfösen megy el.
A portás gőgös arccal int:
"Nincs munkásfelvétel megint!"
Lazul a zord emberhurok,
egy pillantás, befordulok
a gyárkapun, mint más rabok
s egy napra ismét meghalok.

Nemes Nagy Ágnes : A visszajáró

Ez volt az asztal. Lapja, lába.
Ez volt a drót. Ez volt a lámpa.
Pohár is volt mellette. Itt van.
Ez volt a víz. És ebből ittam.

És kinéztem az ablakon.
És láttam: ferdén hull a pára,
nagy, égi fűz lógatja ágát
az esti rét sötét tavába,
és kinéztem az ablakon,
és volt szemem. És volt karom.

Most széklábak körül lakom.
Minden tárgynak térdéig érek.
Akkor vállal vágtam a térnek.
S mennyi madár volt. Mennyi tér.
Mint egy szélfújta lángfüzér
szirmai, tépve és lobogva
szálltak, rajokban sustorogva,
egy dobbanással szerterántva,
mintha egy szív madár-szilánkra
pattanna szét, repülne szét –
ez volt a tűz. Ez volt az ég.

Elmegyek. A padlólapot
ujjal érintgetném, ha tudnám.
Alacsony léghuzat, az utcán
húzódom. Nem vagyok.

1957-1969

Mészáros Bence: A lélek tételei

Érezted már úgy magad, hogy senkinek se kellesz? Érezted már magad úgy, hogy inkább meghalnál? Gondolkoztál már azon, hogy minek is élsz? Mindenkinek megvan a maga sorsa. Mindenkinek megvan az adott feladata a világban. Valakinek az a sorsa, hogy élete végéig szenvedni kell és más sorolhatnám milyen sorsok vannak. Mindenki saját magának él. Mindenkinek megvannak a saját problémái. Ne próbálj meg másnak segíteni addig, míg magadon nem segítettél. Ne tedd azt, hogy életedet feláldozod másoknak. Nem kell. Mindig az lebegjen a szemed előtt, hogy van feladatod, amit véghez kell vinned. Tedd azt, amit a szíved diktál, ne azt amit más parancsol. Az élet nehéz, és nem mindig a szíved lesz a szárnysegéded, hanem az eszed. De mi vezérli az észt? Az szív. Az ember test lelke és éltető ereje. Nem más mint az emberi lélek, mely fáj, ha valami rosszat csinálsz, ha valakit megbántasz. Ezt hívják úgy, hogy a lelkiismereted megfordul a saját tengelye körül, mely a testben rosszalló és görcsös érzést kelt. Tedd azt, amit jónak látsz, de ne tégy mással olyat, amit megbánsz.

Mészáros Bence: Az Áldozatok - hídján áltam én

Már lassan eltelt 2 év. De még mindig érzem a folyó friss illatát. Látom magam előtt a hidat, melyen olyan sokat vártam. Most, csak innen az ablakból figyelem a hosszú, bár elég rozogán álló hidat. Már emlékszem. Emlékszem arra, hogy miért is vártam. ... Egy hűvös esős délután kezdődött minden. Én csak álltam a híd elején, és vártam. Vártam a megváltást, hogy megérkezzen az akit szerettem. De nem jött. Én nap mint nap jártam ki a hídra. Vártam és epedeztem, hogy újra megcsókolhassam. Már elmúlt. Nem tudok járni. Koporsómmá ágyam vált. Szorítása erős és nem enged. Csak sóvárgok a szerelem után. Kiöregedtem. Belefáradtam a sok várakozásban. Az ágyból kósza pillantásokat vetek, az Áldozatok - hídjára. Miért illeti ez a név? Mert senki se tudja, hogy még élek. Holtomat mondják, és a nevem suttogják a gyerekek az utcán.
-Itt a ház! Látod? Ebben élt a bácsi.
-Milyen bácsi?
-Te nem tudod a versecskét?

Hadalán bácsi nem olyrég
Csak mászkált föl s alá
Ringatva lágyan kezeit,
várta szerelme dalát.

Elmúlt vagy 2 év
Hosszú séta átka ez
Áldozatok-hídját így,
róla nevezte egykor Hadalán szerzetes

És ez így, ment generációról, generációra. Testemet ágyamban találta egy fiatal házaspár. Házamat felújították, de lelkem még mindig a hídnak főjén áll.

Mészáros Bence: Tánc a művészettel...

"... fejezd ki tánccal mindazt az energiát, ami felszabadult benned. Az egész tested tele lesz energiával, hagyd, hogy ez az energia a táncon keresztül fejeződjön ki. Igen fontos a tánc..." (Osho)

A tánc, mindaz, mit a szellem és a test összekovácsolva alkot. A tánccal érzéseinket és akaratunkat tudjuk kifejezni. Ne tedd azt, hogy nem táncolsz. A művészet megnyugtat, kikapcsol és lelki harmóniát képez a testben. A tánc az egyetlen olyan elem a művészetben, mely megmozgatja a testet és megerősíti a lelket. Nem a szabad lelket, melyet mindegy, hogy mi nyugtatja meg. A művész lelkét, aki ezt a csodát műveli. A hosszúkásan elnyúló izmok, a szálkás alkat és az izmos lélek, mely képes mindezt megmozdítani. Szeresd azt, amit csinálsz és sose add fel az álmaid

Mészáros Bence: Sam Becket - Egy élet is kevés a szerelem megértésére

Sam kilépett az ajtón. Szerencséjére kabátja nála volt, így nem kellett félni attól, hogy fázni fog.A lágyan megvilágított úton haladt tovább. Fák és betonóriások vették körül. Ő csak ment. Mögötte két női alak rajzolódott ki, akik kutyát sétáltattak. A kutya a kimerülés szélén volt, annyira szuszogott, de engedelmeskedett gazdájának. A levegőben a megtisztulás mámora szállt. Sam elővette frissen csavart cigarettáját, majd rágyújtott. A szél nem fújt, viszont alkalmas idő volt arra, hogy a cigaretta füstjéből köröket formáljon. Meglepődve tapasztalta, hogy órák óta csak ül és ugyan azt a cigarettát szívja. Elgondolkodott azon, hogy kedvese, ki oly távol van tőle éppen mit csinál. Sam New York-i, kedvese pedig Washingtonban dolgozik. Keveset találkoznak, de mikor eljő az a nap, mikor mind a ketten tudják, hogy csak az ővék lesz az egész nap, akkor mindent bepótolnak, amit az elmúlt egy hónapban elhalasztottak. Nagyon szereti. Jessica egy rendezvényszervező vállalatnál dolgozik, és nem engedheti meg magának, hogy minden héten New Yorkba utazzon. Sam sajnos nem tud kimozdulni otthonról. Könyvét írja, melyet le kell adnia a hónap végén. A sok munka, viszont nem veszi el a kedvét attól, hogy egy órát töltsön a szabadban, majd otthon egy jó Brandy mellett elolvassa új alkotásának oldalait. " A szerelemben az a szép, hogy míg az egyik szereti a másikat és a másik szereti az egyiket, sosincs különbség. A szerelem mulandó dolog, de csak akkor, ha a két fél között megromlik a kapcsolat. Mindaddig, míg megbízik az egyik a másikban és támogatják egymást mindabban amit szeretnek él és nem hal meg a szerelem..."

(Sam Beckett kitalált személy, de a történet valóság alapján íródott)

Nyári mese - írója ismeretlen

Csendes nyári este
zeneszót hallgatni kiült a kiskertbe
elhallgatta soká a tücsök muzsikáját
bánatos békáknak brekeke nótáját.
Egyszer aztán csend lett.
Elaludt mindenki.
János bogárka is le akart feküdni
El is indult, hogy a kiskaput bezárja,
de ám sírás hallik a csendes éjszakában.
-Ki sír itt? Mi sír itt? Hol van aki jajgat?
Jánosbogárka jobbra, balra hallgat.
Mécsesét meggyújtva kiment a kiskertbe
és rá is talált hamar a kis szepegőre.
Nefelejcs bokorban, egy nagy-nagy levél mellet
kis katicabogár, jajjgatot, kesergett.
-Mi bajod? Ki bántott édes kicsi lányom? Miért nem vagy otthon,
puha levélágyon?
- Jaj-jaj János bácsi - sírdogált Katóka - még délután
indultam a bogárboltba. Útközben játszottam két harangvirággal,
szitakötő pajtás aranyszitájával. Este van, sötét van és én nagyon félek,
hogy csúnya nagy pók hálójába lépek.
-Gyere csak Katika. - szólt János bácsi. Mutatta az utat aranyos lámpája.
Haza is kísérte, meg is vigasztalta.
-Máskor ne játsszál, ha küldnek a bogárboltba!
Kis katicabogár megköszönte szépen.
-Édes János bácsi, jót tettél vélem. Őrködj ezentúl is, az éji homályba,
haza találjon majd minden kis bogárka.

Mészáros Bence: Anekdoták, ahol csak egyedül van az ember...

Szeretném, ha minden egyes percben velem lehetnél. Szeretném, ha minden egyes alkalommal ölelgetnél. Szeretném, ha veled élhetnék örökké. Tedd össze két kezed. Gondolkodj el azon mennyire nem szeretsz. Gondolj bele abba, hogy minden egyes perced velem töltenéd, gondolj bele abba hogy egész lényed az enyém lehet. Ne mondd azt, hogy SOHA! Mindent lehet, csak akarnod kell, míg bírja szív és míg bírja az élet. Ne térj le az ősi útról, haladj tovább, de egyszer rájössz, valahol meg kell állnod, hogy láss.

Mészáros Bence: Hiányban szenvedek...

Olyan vagy, mint egy el nem múló álom, ami nem engedi az embert mozogni.
Hosszas percekbe,órákba, napokba nyúló szerelem, mely nem enged
rabságából. Imádat, mely csak akkor vész el, ha valami rosszat vét az
ember. Mint a nyíló rózsa... oly gyöngéd szirmaival cirógatva alszom el.
Utolsó mondatomban arra kérlek: Ne hagyj el!

Örkény István - Az állatvédő egyesület közleménye

Elnökségünk hosszú harcainak eredményeképpen végre fölépült, és megkezdte működését a Nyúlpörkölt- és Hallevesgyár új üzemrészlege, a Dobozbontó.

Itt a frissen elkészült konzerveket újra kinyitják, s a levükből kiszedett nyúldarabokból, illetve halszeletekből, helyreállítják az eredeti állatot, melyet aztán, lelőhelyére szállítva, szabadon bocsátanak.

Köszönet a pörköltgyár igazgatóságának, mely annyi visszaélés és vita után végre helyesen értelmezi a humanizmust!

Örkény István - Legmerészebb álmaink is megvalósulnak

- Kedves Feri, az a harmadik kutya nem húz.

- Sajnos, egy kissé rövid az ostorom.

- Sőt, úgy veszem észre, mintha bicegne is egy kicsit.

- Hogyne bicegne, mikor csak három lába van!

- Jé, tényleg... Nem kár egy nyomorék állatot kocsi elé fogni?

- Nézze meg jobban, Ilonka. Mind a tizenkét kutyám háromlábú.

- Jaj, szegények!

- Inkább engem sajnáljon, Ilonkám! Az összes sintéreket végigjártam, amíg sikerült összeszednem tizenkét háromlábú kutyát.

- Lehet, hogy nem értek hozzá, de az ember azt hinné, hogy egy normális kutya jobban és kitartóbban húz.

- Ezt nem vitatom. Én azonban vérbeli városlakó vagyok. Mit kezdjek tizenkét négylábú kutyával?

- Csak nem fél tőlük, Feri?

- Én a szúnyogcsípéstől is félek. A természet erőivel csínján kell bánni. Mondjuk, hogy ezek a kutyák négylábúak. Mondjuk, hogy megbolondulnak valamitől. Mondjuk, hogy kitépik a gyeplőt a kezemből... Jobb erre nem is gondolni, Ilonkám!

- Akkor se értem. Ha fél a kutyáktól, akkor miért velük húzatja az autóját?

- Mert rosszul vezetek.

- Azt meg lehet tanulni.

- Félig-meddig, Ilonkám... Az ember és az autó nem egyenrangú fél.

- Nézzen körül! Egyetlen kutyavontatású autót se lehet látni!

- Elég baj az! Pedig az ember, sajnos, már nem bírja utolérni a technikát. Használni használja, valójában azonban retteg tőle.

- Én nem félek az autótól.

- Csakhogy ez a Simca óránként százötven kilométert tud megtenni...

- Ne fájdítsa a szívem, Feri... Imádom a rohanást!

- Maga egy kissé telhetetlen. Tíz napja indultunk el Pestről, és nézze, már Siófokon vagyunk.

- Tizenkét kutyával ez nem is olyan nagy teljesítmény.

- Hát persze hogy nem. Csakhogy én már Pesten behúztam a kéziféket.

- Nem túl óvatos maga egy kicsit?

- Pontosan ez az a tempó, amelyre teremtve vagyunk.

- Látja, mennyi ember? És mindenki minket bámul.

- Irigykednek.

- Egészen ki van dülledve a szemük.

- Mert látják, hogy legszebb álmaink is megvalósíthatók.

Mészáros Bence: Gondolj bele másba...

...keresd meg azt, akit igazán szeretsz. Szeresd azt, aki mindennél jobban szeret. Tiszteld, mert még egy ilyen ember nem lesz. Fogadd meg jó ember, a szerelem áldozatokkal jár, de ha ezeket az áldozatokat meghozod sikeres és nyugalmas kapcsolatban fogsz élni. Találd meg a lelki mámort vagy tisztaságot. Mélyedj bele, abba a lelki állapotba amiben igazán jól érzed magad. Tisztulj meg. Lásd és érezd a világot. Ilyen forma a tánc is. Elkezded, belegabalyodsz, megszereted és kész. Utna minden megy a maga útján.

B.S. - Mikor minden tönkremegy

Számtalanszor van olyan, hogy valakit megsértünk. Ezeket a sértéseket, meggyógyítja az ember, de aki nem foglalkozik vele, az elveszíti mindazokat, akik egykor fontosak voltak. A barátság lényege legyen kölcsönös, és ne olyan, hogy nem keresi az egyik a másikat. Vigyázz magadra, mert nem akartak elengedni, de te akartad így. Ez volt a makacsságod és a sértődésed következménye.

Mészáros Bence: Csalódás, bánat,szeretet,szerelem

Csalódtam magamban, mert nem mertelek megszólítani. Féltem attól, hogy érzelmileg nulla vagyok hozzád. Minden apró kis zsigerre odafigyeltem, de mégis csalódnom kellet magamban. Velem még ilyen nem történt. Vagy ha történt is, én nem vettem észre. De most, mintha kést állítottak volna a hátamba. Megéreztem. Mikor a nyirkos, hideg szél meglengette hajadat, és éreztem azt a mámorító illatot, ami belőlem hiányzott. Az, ami emberré tett. Benned találtam meg lelkem egy részét.
Megbántam, mikor egyes dolgokat nem tettem meg. Mikor éreztem és mikor te is érezted, hogy akarjuk. De egyszerűen csak féltünk. Minden apró kis részletet megfigyeltünk. Elemeztünk, bíbelődtünk és ökörködtünk. Végül is nem mindent bántunk meg. Ekkor robbant be a „várt váratlan”.
Oh! Milyen jó is szeretni. Mikor láttalak, vagy mikor álmomban a virágzó cseresznyefa alatt ültél és merengtél azon, hogy ki is lehet az a fiú. Akkor szerettelek meg. Mikor félénken a széken ülve rám néztél és én visszanéztem. Akkor már éreztem. Éreztem azt a mámort, mikor kimondhattam magamban. SZERETEM! Onnantól kezdve nem féltem. Tudtam azt, hogy vagy összetörik a szívem darabokra, vagy fellángol,mint a kályha.
Kiderült. Boldogan mondhattam magamban. Szerelmes vagyok. Szerelmes vagyok egy olyan lányba, aki minden egyes dologban valamennyire hasonlít rám. Nem kellet úgy ránéznem, mint egy barátra. Ez több volt… azt hiszem, hogy ez még mindig szerelem.

Sofa Of Art - SOA

Kedves Látogatók!

Nagy nehézsége árán, de létrehoztam a Művészetek Pamlagja angol megfelelőjét a Sofa Of Art-ot. Blogomnak a célja az, hogy minden olyan réteget megmozgassak ami a művészetekkel foglalkozik. Kritikák, videók, versek, írások és novellák. Hogy mindez sikeresen létrejöjjön létrehoztam a YouTube videós portálon egy saját oldalt és a Facebook-on egy saját csoportot, ahol várom kedves látogatóimat és szívesen válaszolok, minden kérdésre.

A következő címen találjátok meg a videókat:
http://www.youtube.com/user/BenitoCortador

Üdv.: Mészáros Bence (Benito Cortador)

Mészáros Bence: Egy film "disszertációjának" részlete ( A másik én)

...a film és a valós élet véleménye

Mikor még minden rendben volt. Együtt voltunk és élveztük az életet. Nem érdekelt minket semmi, csak az hogy szeressük egymást. Viszont ez az érzés egyszer csak megváltozott. Hazafele a munkából találkoztunk és együtt mentünk haza. Még viccelődtünk, és jól éreztük magunkat. Murrow felment a lakásba és kihozta a kutyát. Kedves, aranyos és még barátságos is volt. Sétálni indultunk a Central Parkba. Murrow Curtissel játszott és közben a menyegzőnkről beszélgettünk. Hirtelen eldobta a labdát és a kutya neki iramodott. Beszélgettünk és egyszer csak arra figyeltem fel, hogy ajkunk összeér, és hosszas percekig egybeforr. Egy fél óra is eltelt már, de Curtis nem volt sehol sem. Arra az elhatározásra jutottunk, hogy utána kéne menni. Az alagútban jártunk, mikor megláttuk szerencsétlent megkötözve és nyüszögve. A sarokban ittas négerek tanyáztak. Megkértük őket, adja vissza a kutyát és a nálunk lévő pénzt, vigye el. Nem tették meg, rá se hederítettek, hogy mit mondtunk. Engem akartak. Murrow nem engedte őket közel hozzám. Sokan voltak. Elkezdtek minket verni. Azt még láttam, hogy kedvesem a földön fekszik, de utána elsötétült a kép és én nem emlékeztem semmire. Három héttel később kómából felkelve találtam magam a kórházban. Őt kerestem, de nem találtam. Az édesanyja jött be hozzám. Kérdeztem, hogy hol van, de ő erre azt válaszolta, hogy elment a földről. Én ordítva mondtam neki, hogy látni akarom, de sírva fakadtam, és nem tudtam felfogni azt, hogy akit szerettem, elvesztettem.
[…]
Mikor az ember azt hiszi, hogy minden tökéletes, akkor nagyot téved. Nincs olyan életforma, ahol előfordulhatna a tökéletes. Mindenhol vannak bakik, és mindenhol elronthatod a döntéseid. Nem szabályozhatod az életed. A halált sokféleképpen lehet elkövetni, de élni viszont annál nehezebb. Még egyet jegyezz meg, senki se fog helyetted élni és senki se fog helyetted gondolkodni.
[…]

Mészáros Bence: Szabadság a Mt. Everest tetején (történelem házidolgozat)

Olyan furcsa! Minden ember teljesen másképp éli át a szabadságot. Sok ember a szabadságát a munkájával vagy a munkájában éli meg. Vannak olyanok akik szabadságnak azt tekintik, hogy elutaznak akár belföldön valahova vagy külföldre utaznak. Ők a szabadságot máshol tudják csak kihasználni.
Számomra a szabadság egy teljesen összetett dolog. Mint ahogy a címben is olvasható szeretek máshova utazni és ott pihenni vagy éppen egyedül lenni és elgondolkozni azon, milyen is valójában az élet. SZABADSÁG! Egy olyan szó, melyet akár a felnőtt vagy akár egy gyerek mond, egy olyan lelki érzés ami felszabadítja a szellemet. Hasonlatokkal is megírhatnám ezt a dolgozatot, csak akkor nem biztos hogy azt a fajta érzelmet írnám le amit én érzek valójában a szabadságról.
Szabadnak érezheti magát az ember bárhol és bármikor. Nincsenek korlátok amik szabályozzák, nincsenek olyan emberek akik meg tudnák keseríteni a mi lelki szabadságunkat. A lelkünk mélyén van egy erő, ami annyira erős, hogy bármilyen bántást elvisel vagy legyőz. Na, számomra ez az igazi szabadság. Mikor valaki olyan dolgot mond rólam ami nem igaz, vagy alapozatlan akkor ezzel az erővel le tudom győzni. DE! Sajnos ennek az erőnek van egy nagy hátránya is. Nem szabad szabadjára engedni. Ha ez az érzés eluralkodik a szellemen és a testen is akkor már bajban vagyunk. Kordában kell tartani. Az a szabadság ami eluralkodik, embereket taszít le, érzelmeket rombol, személyiséget pusztít és saját magát is képes elpusztítani. Ha már kezdeném érezni ezt az érzés, akkor azonnal bezárnám az összes kaput az agyban és a szívben. Lefeküdnék és megnyugodnék. A lelki porszívó azonnal bekapcsolódna és rögtön munkára kezdene. Megtisztítja az agyat és a fantáziát bekapcsolja. Kalandozunk és mindenki fantáziája máshova repíti a szellemét. Engem például a Mt. Everest tetejére. Nem tudom miért, de a saját szellemem itt érzi jól magát és talál lelki nyugodtságot. Mint egy kopár alföld ahol csak egy tó van mellette fűzfával és néha hallani a nádi poszáta hangját ahogy hívja párját. Mint az író vagy költő ahogy múzsájáról vagy akár egy kedvenc helyéről írna. Számomra a Mt. Everest nyújtott lelki nyugalmat ahol minden emlék és minden dolog rendben van a fejemben.

A 2009-es Benito Cortador széria