2010. november 28., vasárnap

Mészáros Bence: Lélekből szóló lélekvándor, ki a fény felé nyúl



Létezik egy világ legbelül - a gondolkodás, az érzelmek és az erő, a fény és az élet világa -, amelynek, bár láthatatlan, a hatalma mégis jelentős.
/Charles Francis Haanel/


A lelkemből táplálom. Minden egyes bizsergését érzem. Hogy miért is tudom ezt? Mert lelkem szétszakadt, és egy része benne él. A mai napig érzem selymes bőrének tapintását, bársonyos ajkainak simogatását és lelkének minden egyes rezdülését. Néha úgy érzem, csak a gondolatok kavalkádja játszadozik velem, de nem. Érzem a bánatot, a haragot, a szeretet és a szerelmet. Minden apró kis zendülést, amely valamilyen lelki állapothoz kötődik, legyen az bármi.
Mikor képeken látod, vagy a telefonod képernyőjén mosolyog rád, akkor csak annyit érzel, hogy nem vagy egyedül. Ott van veled mindenhol. Legyél bárhol, de Ő, akit igazán szeretsz, mindig ott lesz veled. A lélekvándorlás kölcsönös, ha valakit igazán szeretsz. Benne hagysz egy lélekdarabot, és ő is benned hagy egy másikat. Ha vége van mindennek, és már elmúlt a láz, a lélek még akkor sem megy el, mert a szíved mélyén azt súgja: "Még mindig szeretned kell"

Nincsenek megjegyzések: