Mészáros Bence: Egy film "disszertációjának" részlete ( A másik én)

...a film és a valós élet véleménye

Mikor még minden rendben volt. Együtt voltunk és élveztük az életet. Nem érdekelt minket semmi, csak az hogy szeressük egymást. Viszont ez az érzés egyszer csak megváltozott. Hazafele a munkából találkoztunk és együtt mentünk haza. Még viccelődtünk, és jól éreztük magunkat. Murrow felment a lakásba és kihozta a kutyát. Kedves, aranyos és még barátságos is volt. Sétálni indultunk a Central Parkba. Murrow Curtissel játszott és közben a menyegzőnkről beszélgettünk. Hirtelen eldobta a labdát és a kutya neki iramodott. Beszélgettünk és egyszer csak arra figyeltem fel, hogy ajkunk összeér, és hosszas percekig egybeforr. Egy fél óra is eltelt már, de Curtis nem volt sehol sem. Arra az elhatározásra jutottunk, hogy utána kéne menni. Az alagútban jártunk, mikor megláttuk szerencsétlent megkötözve és nyüszögve. A sarokban ittas négerek tanyáztak. Megkértük őket, adja vissza a kutyát és a nálunk lévő pénzt, vigye el. Nem tették meg, rá se hederítettek, hogy mit mondtunk. Engem akartak. Murrow nem engedte őket közel hozzám. Sokan voltak. Elkezdtek minket verni. Azt még láttam, hogy kedvesem a földön fekszik, de utána elsötétült a kép és én nem emlékeztem semmire. Három héttel később kómából felkelve találtam magam a kórházban. Őt kerestem, de nem találtam. Az édesanyja jött be hozzám. Kérdeztem, hogy hol van, de ő erre azt válaszolta, hogy elment a földről. Én ordítva mondtam neki, hogy látni akarom, de sírva fakadtam, és nem tudtam felfogni azt, hogy akit szerettem, elvesztettem.
[…]
Mikor az ember azt hiszi, hogy minden tökéletes, akkor nagyot téved. Nincs olyan életforma, ahol előfordulhatna a tökéletes. Mindenhol vannak bakik, és mindenhol elronthatod a döntéseid. Nem szabályozhatod az életed. A halált sokféleképpen lehet elkövetni, de élni viszont annál nehezebb. Még egyet jegyezz meg, senki se fog helyetted élni és senki se fog helyetted gondolkodni.
[…]

Mészáros Bence: Szabadság a Mt. Everest tetején (történelem házidolgozat)

Olyan furcsa! Minden ember teljesen másképp éli át a szabadságot. Sok ember a szabadságát a munkájával vagy a munkájában éli meg. Vannak olyanok akik szabadságnak azt tekintik, hogy elutaznak akár belföldön valahova vagy külföldre utaznak. Ők a szabadságot máshol tudják csak kihasználni.
Számomra a szabadság egy teljesen összetett dolog. Mint ahogy a címben is olvasható szeretek máshova utazni és ott pihenni vagy éppen egyedül lenni és elgondolkozni azon, milyen is valójában az élet. SZABADSÁG! Egy olyan szó, melyet akár a felnőtt vagy akár egy gyerek mond, egy olyan lelki érzés ami felszabadítja a szellemet. Hasonlatokkal is megírhatnám ezt a dolgozatot, csak akkor nem biztos hogy azt a fajta érzelmet írnám le amit én érzek valójában a szabadságról.
Szabadnak érezheti magát az ember bárhol és bármikor. Nincsenek korlátok amik szabályozzák, nincsenek olyan emberek akik meg tudnák keseríteni a mi lelki szabadságunkat. A lelkünk mélyén van egy erő, ami annyira erős, hogy bármilyen bántást elvisel vagy legyőz. Na, számomra ez az igazi szabadság. Mikor valaki olyan dolgot mond rólam ami nem igaz, vagy alapozatlan akkor ezzel az erővel le tudom győzni. DE! Sajnos ennek az erőnek van egy nagy hátránya is. Nem szabad szabadjára engedni. Ha ez az érzés eluralkodik a szellemen és a testen is akkor már bajban vagyunk. Kordában kell tartani. Az a szabadság ami eluralkodik, embereket taszít le, érzelmeket rombol, személyiséget pusztít és saját magát is képes elpusztítani. Ha már kezdeném érezni ezt az érzés, akkor azonnal bezárnám az összes kaput az agyban és a szívben. Lefeküdnék és megnyugodnék. A lelki porszívó azonnal bekapcsolódna és rögtön munkára kezdene. Megtisztítja az agyat és a fantáziát bekapcsolja. Kalandozunk és mindenki fantáziája máshova repíti a szellemét. Engem például a Mt. Everest tetejére. Nem tudom miért, de a saját szellemem itt érzi jól magát és talál lelki nyugodtságot. Mint egy kopár alföld ahol csak egy tó van mellette fűzfával és néha hallani a nádi poszáta hangját ahogy hívja párját. Mint az író vagy költő ahogy múzsájáról vagy akár egy kedvenc helyéről írna. Számomra a Mt. Everest nyújtott lelki nyugalmat ahol minden emlék és minden dolog rendben van a fejemben.

A 2009-es Benito Cortador széria