Szűcs Barbara vagyok, 20 éves Székesfehérvári lakos.
Számomra az irodalom az egyik kifejező eszköz, leírhatom azt, amit esetleg már kimondani nem merek legyen az bármilyen hangvételű téma is.
Szakadék
Szemeim színe sötét, komor.
Szeretetem még mindig ég,
Lassan felemészt a szenvedély.
Testem lassan elkorhad,
A testiség sajnos elmarad.
Talán nem is Az kell nekem…
Már úgy hiányzik a Szerelem.
Sajnos már nem hozzám tér haza,
Már vagy százszor hívta a mama.
Kedvese is tűkön ül, s várja,
Mikor érkezik meg a párja.
Csak állok, könnyeim folynak,
Nem tudom, mit hoz a holnap.
Míg szeme izzik, nem adom fel
Harcolok, bármeddig is kell.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése