2010. szeptember 20., hétfő

Mészáros Bence: Sam Becket - Egy élet is kevés a szerelem megértésére


Sam kilépett az ajtón. Szerencséjére kabátja nála volt, így nem kellett félni attól, hogy fázni fog.A lágyan megvilágított úton haladt tovább. Fák és betonóriások vették körül. Ő csak ment. Mögötte két női alak rajzolódott ki, akik kutyát sétáltattak. A kutya a kimerülés szélén volt, annyira szuszogott, de engedelmeskedett gazdájának. A levegőben a megtisztulás mámora szállt. Sam elővette frissen csavart cigarettáját, majd rágyújtott. A szél nem fújt, viszont alkalmas idő volt arra, hogy a cigaretta füstjéből köröket formáljon. Meglepődve tapasztalta, hogy órák óta csak ül és ugyan azt a cigarettát szívja. Elgondolkodott azon, hogy kedvese, ki oly távol van tőle éppen mit csinál. Sam New York-i, kedvese pedig Washingtonban dolgozik. Keveset találkoznak, de mikor eljő az a nap, mikor mind a ketten tudják, hogy csak az ővék lesz az egész nap, akkor mindent bepótolnak, amit az elmúlt egy hónapban elhalasztottak. Nagyon szereti. Jessica egy rendezvényszervező vállalatnál dolgozik, és nem engedheti meg magának, hogy minden héten New Yorkba utazzon. Sam sajnos nem tud kimozdulni otthonról. Könyvét írja, melyet le kell adnia a hónap végén. A sok munka, viszont nem veszi el a kedvét attól, hogy egy órát töltsön a szabadban, majd otthon egy jó Brandy mellett elolvassa új alkotásának oldalait. " A szerelemben az a szép, hogy míg az egyik szereti a másikat és a másik szereti az egyiket, sosincs különbség. A szerelem mulandó dolog, de csak akkor, ha a két fél között megromlik a kapcsolat. Mindaddig, míg megbízik az egyik a másikban és támogatják egymást mindabban amit szeretnek él és nem hal meg a szerelem..."

(Sam Beckett kitalált személy, de a történet valóság alapján íródott)

Nyári mese - írója ismeretlen


Csendes nyári este
zeneszót hallgatni kiült a kiskertbe
elhallgatta soká a tücsök muzsikáját
bánatos békáknak brekeke nótáját.
Egyszer aztán csend lett.
Elaludt mindenki.
János bogárka is le akart feküdni
El is indult, hogy a kiskaput bezárja,
de ám sírás hallik a csendes éjszakában.
-Ki sír itt? Mi sír itt? Hol van aki jajgat?
Jánosbogárka jobbra, balra hallgat.
Mécsesét meggyújtva kiment a kiskertbe
és rá is talált hamar a kis szepegőre.
Nefelejcs bokorban, egy nagy-nagy levél mellet
kis katicabogár, jajjgatot, kesergett.
-Mi bajod? Ki bántott édes kicsi lányom? Miért nem vagy otthon,
puha levélágyon?
- Jaj-jaj János bácsi - sírdogált Katóka - még délután
indultam a bogárboltba. Útközben játszottam két harangvirággal,
szitakötő pajtás aranyszitájával. Este van, sötét van és én nagyon félek,
hogy csúnya nagy pók hálójába lépek.
-Gyere csak Katika. - szólt János bácsi. Mutatta az utat aranyos lámpája.
Haza is kísérte, meg is vigasztalta.
-Máskor ne játsszál, ha küldnek a bogárboltba!
Kis katicabogár megköszönte szépen.
-Édes János bácsi, jót tettél vélem. Őrködj ezentúl is, az éji homályba,
haza találjon majd minden kis bogárka.

2010. szeptember 13., hétfő

Mészáros Bence: Anekdoták, ahol csak egyedül van az ember...


Szeretném, ha minden egyes percben velem lehetnél. Szeretném, ha minden egyes alkalommal ölelgetnél. Szeretném, ha veled élhetnék örökké. Tedd össze két kezed. Gondolkodj el azon mennyire nem szeretsz. Gondolj bele abba, hogy minden egyes perced velem töltenéd, gondolj bele abba hogy egész lényed az enyém lehet. Ne mondd azt, hogy SOHA! Mindent lehet, csak akarnod kell, míg bírja szív és míg bírja az élet. Ne térj le az ősi útról, haladj tovább, de egyszer rájössz, valahol meg kell állnod, hogy láss.

2010. szeptember 2., csütörtök

Mészáros Bence: Hiányban szenvedek...


Olyan vagy, mint egy el nem múló álom, ami nem engedi az embert mozogni.
Hosszas percekbe,órákba, napokba nyúló szerelem, mely nem enged
rabságából. Imádat, mely csak akkor vész el, ha valami rosszat vét az
ember. Mint a nyíló rózsa... oly gyöngéd szirmaival cirógatva alszom el.
Utolsó mondatomban arra kérlek: Ne hagyj el!