Csendes nyári este
zeneszót hallgatni kiült a kiskertbe
elhallgatta soká a tücsök muzsikáját
bánatos békáknak brekeke nótáját.
Egyszer aztán csend lett.
Elaludt mindenki.
János bogárka is le akart feküdni
El is indult, hogy a kiskaput bezárja,
de ám sírás hallik a csendes éjszakában.
-Ki sír itt? Mi sír itt? Hol van aki jajgat?
Jánosbogárka jobbra, balra hallgat.
Mécsesét meggyújtva kiment a kiskertbe
és rá is talált hamar a kis szepegőre.
Nefelejcs bokorban, egy nagy-nagy levél mellet
kis katicabogár, jajjgatot, kesergett.
-Mi bajod? Ki bántott édes kicsi lányom? Miért nem vagy otthon,
puha levélágyon?
- Jaj-jaj János bácsi - sírdogált Katóka - még délután
indultam a bogárboltba. Útközben játszottam két harangvirággal,
szitakötő pajtás aranyszitájával. Este van, sötét van és én nagyon félek,
hogy csúnya nagy pók hálójába lépek.
-Gyere csak Katika. - szólt János bácsi. Mutatta az utat aranyos lámpája.
Haza is kísérte, meg is vigasztalta.
-Máskor ne játsszál, ha küldnek a bogárboltba!
Kis katicabogár megköszönte szépen.
-Édes János bácsi, jót tettél vélem. Őrködj ezentúl is, az éji homályba,
haza találjon majd minden kis bogárka.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése