FIGYELEM!!!FIGYELEM!!!

FIGYELEM!!!FIGYELEM!!!

Önkénteseket keresünk!!!

Várjuk mindenkinek a jelentkezését aki szívesen segítene és tud az alábbi munkáinkban.

• Honlapszerkesztés
• Képszerkesztés 
• Videóvágás
• Filmkészítés
• Blogszerkesztés
• Hangtechnika
• Reklámanyagok készítése
• Pályázatok kiírása és levezetése

Jelentkezésetekben csatoljátok életrajzotokat (ha van) és írjátok le, hogy milyen programokat( Photoshop, Final Cut Pro X, After Effects, Word, Excel, stb.) tudtok használni.

Jelentkezéseteket az alábbi címekre várjuk:
draviczki@me.com                                                                          soa.mp2008@gmail.com

Művészetek Pamlagja TV

Sofa Of Art Pályázat

Szűcs Barbara - Szakadék

Kedves Olvasó!

Szűcs Barbara vagyok, 20 éves Székesfehérvári lakos.
Számomra az irodalom az egyik kifejező eszköz, leírhatom azt, amit esetleg már kimondani nem merek legyen az bármilyen hangvételű téma is.

Szakadék

Szívemben mély csend honol,
Szemeim színe sötét, komor.
Szeretetem még mindig ég,
Lassan felemészt a szenvedély.

Testem lassan elkorhad,
A testiség sajnos elmarad.
Talán nem is Az kell nekem…
Már úgy hiányzik a Szerelem.

Sajnos már nem hozzám tér haza,
Már vagy százszor hívta a mama.
Kedvese is tűkön ül, s várja,
Mikor érkezik meg a párja.

Csak állok, könnyeim folynak,
Nem tudom, mit hoz a holnap.
Míg szeme izzik, nem adom fel
Harcolok, bármeddig is kell.

Kelemen Márton - Az Ima Hatalma

Kedves Olvasó!

Kelemen Márton vagyok és Kaposváron élek lassan tizennyolc éve. Az irodalom számomra olyan értéket képvisel, amelyet óvni és becsülni kell. Manapság sajnos az irodalom, mint olyan a fiatalok számára egyet jelent az unalommal, az érdektelenséggel. Én azok közé tartozok, akik ezt a fajta felfogást ellenzik. Az irodalomra, főleg a szépirodalomra szükségünk van. Nem feledhetjük el költőinket, íróinkat, akik azért munkálkodtak (s manapság munkálkodnak), hogy ne kerüljön értékválságba az emberi faj. Az irodalom segít egy embert kizökkenteni a mindennapokból, amire egy mai fiatalnak főleg hatalmas szüksége van. "A problémákkal teli világ bajától egy jó könyvvel messze evezhetünk".

Az Ima Hatalma

Ő és én, én és Ő. Mi ketten, együtt. Örökké, míg a világ a világ. Mindig biztonságot adott az érzet, hogy velem van, hogy átölel, hogy megsimogat egy fárasztó nap után. Azonban az élet nem ilyen egyszerű. Az élet, a sors gyakran húzza át számításainkat nem várt eseményekkel. Egyik pillanatról a másikra történnek rossz dolgok körülöttünk és az a legszörnyűbb, hogy mi semmit sem tehetünk ellenük. Emlékszem az együtt eltöltött első éjszakánkra; Crystal rám pillantott, majd halkan megjegyezte, hogy mennyire jól érezte magát velem. Forró csókot váltottunk. Két évvel később összeházasodtunk, s ekkor kezdődtek a problémák. Annyira elkényelmesedtünk, hogy egy idő után nem figyeltünk a másikra, nem törődtünk a másik fél érzéseivel. Tudtuk, hogy nincs minden rendben, de Crystal ekkoriban kapott állást egy ügyvéd mellett és eleinte minden nehézséget betudtunk a stresszes munkájának. A főnöke folyamatosan ugráltatta, kivételezett a lényegesen kevesebb szakmai tapasztalattal rendelkező újoncokkal, míg őt csak addig vette emberszámba, amíg megcsinálta a feladatát. Magam autószerelőként tevékenykedtem, az azonban nem hozott sokat a konyhára és az anyagi helyzetünket tekintve napról-napra éltünk. A gyerek-kérdés fel sem merült bennünk, nem tudtuk volna eltartani még valakit, illetve egy idő után már nem is bújtunk össze. Én a kanapén aludtam, ő pedig az ágyon. Nem kívántuk egymás közelségét, egymás szeretetét. Annyira fáradtak voltunk nap, mint nap, hogy örültünk, ha tudtunk aludni pár órácskát. Reggelente még arra sem vettük a fáradságot, hogy egy „sziát” odamondjunk a másiknak, úgy éltünk egy fedél alatt, mint két ismeretlen. Telt-múlt az idő, semmi sem változott, illetve mégis, de nem a mi kapcsolatunkban. Megismerkedtem egy tizennyolc éves, intelligens lánnyal, akit Lilly-nek hívtak. Lilly szőke hajú, kék szemű, magas, vékony (de formás) lány volt, aki nyitott volt mindenre velem kapcsolatosan. Érdekelték az autók, a művészetek és a sport is. Egy igazán kommunikatív személyiséget ismertem meg benne. Egyre inkább azt éreztem, hogy kezdem megszeretni ezt a lányt. Többször akartam találkozni vele, szerettem volna érezni a közelségét, az érintését. A feleségemmel való negyedik házassági évfordulónk előtti éjjel Lilly és én egymáséi lettünk. Szenvedélyes szeretőkké váltunk, mit sem törődve a minket körülvevő világgal. Egy másodpercig sem volt bűntudatom az együttlétek alatt. Úgy éreztem, hogy a feleségem és én már csak megszokásból vagyunk együtt, hisz sem érzelmi, sem fizikális kapcsolatunk nem volt. 2006. Május. 13-án azonban egy nem várt dolog történt. Munkából hazatérvén egy cédulát találtam a konyhaasztalon. „Nem bírom tovább” – állt a cédulán. Akkor még nem értettem, hogy mit jelenthet ez az üzenet. Körbenéztem a lakásban, de semmit sem vitt magával, ebből arra következtettem, hogy nem hagyott el. De tévedtem. Fél órával később telefonált a rendőrség, hogy Crystal leugrott egy négy emeletes ház tetejéről és szörnyet halt. Mindenről tudott. Egész idő alatt tudta, hogy megcsalom. Ez egy általa írt levélből derült ki, amelyet az egyik fiókban hagyott nekem. Magamat marcangoltam. Visszaemlékeztem a házasságunk előtt eltöltött két évre, amikor felhőtlenül boldogok voltunk, amikor hittünk a közös jövőnkben. De, mint ahogyan mondtam is, az élet keresztül húzza a számításainkat, előbb vagy utóbb, de mindenképpen. Vagy mégsem? Mi tehetünk arról, ami történik velünk? Mi rendezzük az életünk filmjét vagy a véletlenek alapozzák meg a sorsunkat? Nem tudni. De egyben biztos vagyok, a ki nem mondott problémákat nem hallgatással kell kezelni. Én sajnos ebbe a hibába estem, s így elvesztettem Crystalt. Leültem a földre és imádkozni kezdtem…Crystal rám pillantott, majd halkan megjegyezte, hogy mennyire jól érezte magát velem. Ott voltunk abban a hotel szobában, amelyben az első éjszakánkat töltöttük. Forró csókot váltottunk, majd a takaró alatt megfogtuk egymás kezét. Ekkor erősen megszorította a hüvelykujjamat és megkérdezte: „Te hiszel a második esélyben, az újrakezdésben?”

Bódig Boglárka - Insomnia

Kedves Olvasó!

Bódig Boglárka vagyok Balatonvilágosi lakos. 17 éves vagyok és számomra az irodalom jelent mindent. Bárhogy érzem magam, az irodalomban nyugalmat találok.

Insomnia

Éberen fekszel az ágyban. Kisgyerekkorodból visszamaradt világító papírcsillagok néznek rád vissza.
Próbálsz aludni. Túl éber vagy hozzá. TV-t nézel, zenét hallgatsz, olvasol. Egyiktől sem leszel álmosabb. Aztán eszedbe jut apád nyugtatója. Beveszel egyet. Fél óra múlva már alszol is. Örülsz, bejött, de kicsit sajnálod, hogy csak gyógyszer segítségével merülsz álomba. Ez az aggodalmad gyorsan elszáll.
Két hét eltelik, és fel sem tűnik, hogy nem alszol olyan jól. Mikor rájössz, csak beveszel kettő bogyót minden este. Szinte észre se veszed, már három kell, hogy elaludj.
Egyik éjszaka hívnak a haverok. Te már bevetted a gyógyszert, de miért ne?! Nagy baj nem lehet… Csak sörözgettek. Az alkohol és a nyugtató együtt olyan érzést vált ki belőled, amilyet még soha nem éreztél. Boldog vagy, szárnyalsz, bármire képesnek érzed magad. Hazaérve kellemesen elálmosodva bújsz ágyba.
Másnap csak az érzésre koncentrálsz, így nem érzékeled, hogy durvább vagy a társaiddal. Este várod, hogy szüleid lefeküdjenek. Mikor egyenletes szuszogásuk hallatszik, kiosonsz a gyógyszerekkel és egy üveg borral. Bódultan sétálsz a városban, akármit megtehetsz, senki sem szól rád.
Hetek múlva már senki nem szól hozzád, elidegenedtél a barátoktól. Egyre magasabb az alkoholtartalma az italoknak, és egyre több gyógyszerrel játszol. Tudod, a mai este más lesz. Abszintot vettél. Tudod, a nyugati országokban drognak számít, nem foglalkozol vele.
Úgy érzed, repülni tudnál, és nem kételkedsz abban, hogy tényleg tudsz-e.
Felmászol a panel legtetejére, onnan pislogsz az előtted elterülő világra.
Elrugaszkodsz a párkányról, és máris repülsz. A kabátod szárnyként suhog mögötted. Már félúton elhagyod ezt a világot, a becsapódást nem érzed.
Felülről szemléled az eseményeket, megbántál mindent.
Hetek óta nyugodtan alszol.

Amatőr Írók Pályázata

Kedves Olvasó!

A Facebook nevezetű internetes portálon hirdettük meg első pályázatunkat, mely az amatőr íróknak nyújtott segítséget. A "verseny" 2011.02.20-tól 2011.03.06-ig tartott. Nem volt megadva kategória sem életkor. Bárki nevezhetett.

Ezt olvashatták a Facebook-on:

Szeretsz írni, de nem mered megmutatni másoknak? Az írásaid a fiókodban gubbasztanak? Ezt a pályázatot azért írtuk, mert esélyt szeretnénk nektek adni, hogy megmutassátok kreativitásotokat.

Szeretnéd tudni, hogy mi a nyeremény?
Amennyiben bekerülsz a legjobb 10-be, akkor esélyt kaptál arra, hogy publikálják írásodat. Irodalomra szomjazó emberek várják írásodat nem csak Magyarországon, hanem külföldön is.

Amennyiben felkeltettük érdeklődésed, ne habozz!! Írj és esélyt kapsz arra, hogy a Művészetek Pamlagja publikálja írásodat.

Mivel ez volt első olyan lehetőség, ahol meg tudták volna mutatni tehetségüket, ezért kevés volt a jelentkező. Változtattunk a szabályokon és a 3 legjobb pályamű kerül publikálásra ma este (2011.03.09 19:00).

Minden egyes versenyző saját cikket kap az oldalon. Megkérném kedves olvasóimat, hogy véleményüket nyugodtan osszák meg másokkal is, de ha ezt nem tartják publikusnak, akkor e-mailben kérném továbbítani.

Megértésüket köszönöm:
Mészáros Bence
(vezető szerkesztő)

Mészáros Bence: 5 perc

Megbántam amit tettem,
Mert hittem annak,
kit hittel szerettem,és
Öt perc néma türelmet kértem
Öt perc néma türelmet kértem.

Nem tettél meg semmit,
Rongybabként használt kint,
Mikor erőd elhagyott és azt kérted:
Öt perc néma türelmet kérek.
Öt perc néma türelmet kérek.

Beteg voltál, mikor láttalak,
Kiégett szemedet láttam csak,
De nem kértél sokat, csak annyit:
Öt perc néma türelem.
Öt perc és elveszem.

Mészáros Bence: 5 perc néma türelmet kértem

...csalódottan ültem akkor a romok között. Emlékszem. Emlékképek sorakoznak előttem, amiket összeszoruló szívvel tudok összerakni. Fáj visszagondolni azokra az időkre. Csalódnom kellet mindenben és mindenkiben. Még magamban is. Nem tudtam elképzelni, hogy mi is lehet ennek az oka. Már lassan 20 év elteltével, most kellett rájönnöm arra, hogy magányos vagyok. Ezek a gondolatok cikáznak bennem. Megmondtam mindenkinek, hogy hagyjon békén, maradjon csöndben és csak 5 perc néma türelmet kértem. Elhagytak, mert nem tartottak fontosnak. Elhagytak, mert nem tartottak embernek. Elhagytak, mert kihasználtak és rongybabaként ráncigáltak. Kiégett emberek közt kellet sétálnom. Csak 5 perc néma türelmet kértem. Ők mást kértek tőlem: "Légy szemét és önző!". Nem, nekem ebből nem kellett. Egy dolog lebegett a szemem előtt, hogy csak magamra számíthatok, és arra akit igazán fontosnak találok.

Varró Dániel: A Babaarcú démon

Mohos falak közt, büszke omladékon,
Egy romos, régi várban élt a démon,
Kinek az arca sápadt babaarc volt,
Karja köréd fonódó két lián,
S míg vérszagot a szél süvítve hajszolt,
Nutellát ő kenyérre kenve majszolt,
Egy pillantása felperzselte szíved,
És drapp méhecske volt a zokniján.

Tulajdonképpen nem volt semmi dolga,
Csak épp midőn éjfélt ütött az óra,
Kellett neki a várrom ablakából
Velőtrázón kacagni kifele,
Amúgy csak üldögélt a bálterembe,
Női lapokat olvasott merengve,
Vagy a körmét reszelte lassu gonddal,
Jutott mindenre bőven ideje.

Történt egy este mármost, mikor rég-volt
Dühvel mennydörgött, villámlott az égbolt,
Vihar dúlt kint, a Babaarcú Démon
Bentről figyelte, mily borús az ég,
S hogy ne forduljon kedve is vacakra,
Épp férfiszíveken tiport kacagva,
Történt, hogy bimm-bumm, két mennydördülés közt
Meglátta holt ükatyja szellemét.

És szólt amaz: "Figyelj szavamra, lányom!
Százötven éve átok ül e váron,
Én átkoztam meg, Bambaképű Edgár,
Midőn e várban bűn ütött tanyát,
A várat és a vár urát is egyben,
Ki, bár egy gróffal járt öt éve jegyben,
Elcsábította, s esküvője napján
El is szöktette céda dédanyád.

Sir Henry Exel, így hívták a várúrt,
S a munka rám, dühödt atyára hárult,
Hogy szép szóval várából visszacsaljam
A gaz leányt, ki vér szerint enyém,
De lányomat hiába kértem esdve,
Csak kacagott rám gúnnyal aznap este,
Bitang lovagja elzavart a várból -
És akkor szörnyű átkot mondtam én.

A hitvány csábító, Sir Henry Exel,
Ki málnaszörppel és pilóta keksszel
Magához édesgette dédanyádat,
Másnap rettentő hasmenést kapott,
S a hűtelen leányzó arra ébredt,
Hogy egy elátkozott várban kisértet,
Egy démon, s az lesz minden lányutóda,
Akit világra hoz. Mindezt tudod.
De van kiút! A századik szobában
Egy kétszáz éves fogmosó pohár van,
És benne kétszáz éves fogmosó víz
(Sir Exel, míg élt, nem mosott fogat),
Nézz bele, s visszanéz rád húsz teremtmény,
S huszonkétféle lány, ki mind lehetnél,
Hörpintsd ki annál, aki lenni vágyol,
És megtöröd rettentő átkomat."

Benyitott hát a századik szobába
A Babaarcú Démon, ám hiába,
Csak egy görnyedt, öreg kísértet ült ott
Valami díszes, ódon klozeton,
"Megbántam már - rimánkodott-, de meg már,
Vond vissza átkod, Bambaképű Edgár!
Tiéd lehet minden pilóta kekszem,
És minden szörpöm eléd hozatom."

"Tán a számolást elvétettem eggyel"
Mondta a Démon mély önismerettel,
És benyitott a szomszédos szobába,
Ott állt a régi fogmosó pohár,
S belőle őrá sorban visszanéztek
Tündérek, vámpírlányok, hölgyszínészek,
Gyorsfutárok, tanárnők, topmodellek,
S érezte, mind lehetne ő akár.

De a Démonnak egyikük se tetszett,
Míg végül aztán, negyvenkettediknek
Visszanézett a fogmosó pohárból
Reá egy méla, sápatag leány,
Az arca, mint egy kisdedé, olyan volt,
Coopert olvasta éppen vagy Conan Doyle-t,
Férfiszíveket tört kacagva össze,
És drapp méhecske volt a zokniján.

És így esett, hogy ott maradt a Démon
Mohos falak közt, büszke omladékon,
Ott üldögél mélán a bálterembe,
Régi fotókat nézeget dián,
S míg vérszagot a szél süvítve hajszol,
Nutellát ő kenyérre kenve majszol,
A pillantása tűz, a csókja méreg,
És drapp méhecske van a zokniján.

Mészáros Bence: Elek Fánt

Elek Fánt született 1987. február 87-én a városmajori kapirgáló dombon. Édesanyja Elekné Nyurga Pontyika nevelte, majd 7 évesen beadta kisfiát az Elefántos Baptista Ginzeng Általános iskolába. Fánt élvezettel járta ki a 8 osztályt 10 év alatt. Tanítói megrökönyödve tapasztalták, hogy Fánt az utolsó éveben egy olyan gezemice társaságba keveredett, ahol elzüllött és link lett. A 8. osztály végén beadta a jelentkezését a Cirkusz és Szórakoztató Ipari Szakközépiskolába, ahol babaröhögtető szakra jelentkezett. Fántról tudni kell, hogy nem egy kis termetű elefánt. A négy éves képzést sikeresen elvégezte az általános iskolához képest. Az egyik leghíresebb babaröhögtető volt mestere. Teve Ede, a híres babaröhögtető teve, málnafröccsel és pilóta keksszel vizsgáztatta Fántot. Célja az volt, hogy minél több babát röhögtessen meg, majd ezzel a két finom nyalánksággal díjazta vizsgáját. Miután sikeresen megszerezte babaröhögtető oklevelét, elment Afrikába a bennszülött majmokhoz babaröhögtetőnek. Sikeres gyakorlatot szerzett egy év alatt, majd visszajött az országba és jelentkezett az egyetemere. Hosszas gondolkodás után beadta jelentkezését a Szirének Szervtelen Alakváltó Színészek Egyetemére. Az első évet, majdnem sikeresen végigcsinálta, de mielőtt meglettek volna a vizsgái édesanyja meghalt. Passziváltatta egyetemi tanulmányainak félévét és dolgozni kezdett. Először a Fasírt Konzerváló Vállalatnál vállalt konzerv gyártást, de az első héten ki is rúgták lustaság hiánya miatt. Ezek után színészi pálya után kutatott. Kapott is állást a Rágcsáló Deszkák Színházban, mint főállású takarító. Itt se húzta ki sokáig, ugyanis takarítás közben összetörte a színpadot. Fánt ezek után nem próbálkozott semmivel. Magányosan élt a városmajori kapirgáló domb tetején, ahol egykor született és hivatásos szemétszelektálóként hunyt el 2008. február 87-én.