2010. szeptember 2., csütörtök

Mészáros Bence: Hiányban szenvedek...


Olyan vagy, mint egy el nem múló álom, ami nem engedi az embert mozogni.
Hosszas percekbe,órákba, napokba nyúló szerelem, mely nem enged
rabságából. Imádat, mely csak akkor vész el, ha valami rosszat vét az
ember. Mint a nyíló rózsa... oly gyöngéd szirmaival cirógatva alszom el.
Utolsó mondatomban arra kérlek: Ne hagyj el!

Nincsenek megjegyzések: