Mészáros Bence: Szabadság a Mt. Everest tetején (történelem házidolgozat)

Olyan furcsa! Minden ember teljesen másképp éli át a szabadságot. Sok ember a szabadságát a munkájával vagy a munkájában éli meg. Vannak olyanok akik szabadságnak azt tekintik, hogy elutaznak akár belföldön valahova vagy külföldre utaznak. Ők a szabadságot máshol tudják csak kihasználni.
Számomra a szabadság egy teljesen összetett dolog. Mint ahogy a címben is olvasható szeretek máshova utazni és ott pihenni vagy éppen egyedül lenni és elgondolkozni azon, milyen is valójában az élet. SZABADSÁG! Egy olyan szó, melyet akár a felnőtt vagy akár egy gyerek mond, egy olyan lelki érzés ami felszabadítja a szellemet. Hasonlatokkal is megírhatnám ezt a dolgozatot, csak akkor nem biztos hogy azt a fajta érzelmet írnám le amit én érzek valójában a szabadságról.
Szabadnak érezheti magát az ember bárhol és bármikor. Nincsenek korlátok amik szabályozzák, nincsenek olyan emberek akik meg tudnák keseríteni a mi lelki szabadságunkat. A lelkünk mélyén van egy erő, ami annyira erős, hogy bármilyen bántást elvisel vagy legyőz. Na, számomra ez az igazi szabadság. Mikor valaki olyan dolgot mond rólam ami nem igaz, vagy alapozatlan akkor ezzel az erővel le tudom győzni. DE! Sajnos ennek az erőnek van egy nagy hátránya is. Nem szabad szabadjára engedni. Ha ez az érzés eluralkodik a szellemen és a testen is akkor már bajban vagyunk. Kordában kell tartani. Az a szabadság ami eluralkodik, embereket taszít le, érzelmeket rombol, személyiséget pusztít és saját magát is képes elpusztítani. Ha már kezdeném érezni ezt az érzés, akkor azonnal bezárnám az összes kaput az agyban és a szívben. Lefeküdnék és megnyugodnék. A lelki porszívó azonnal bekapcsolódna és rögtön munkára kezdene. Megtisztítja az agyat és a fantáziát bekapcsolja. Kalandozunk és mindenki fantáziája máshova repíti a szellemét. Engem például a Mt. Everest tetejére. Nem tudom miért, de a saját szellemem itt érzi jól magát és talál lelki nyugodtságot. Mint egy kopár alföld ahol csak egy tó van mellette fűzfával és néha hallani a nádi poszáta hangját ahogy hívja párját. Mint az író vagy költő ahogy múzsájáról vagy akár egy kedvenc helyéről írna. Számomra a Mt. Everest nyújtott lelki nyugalmat ahol minden emlék és minden dolog rendben van a fejemben.