Tükörbe nézve ijedek meg reggel,
Szemével kacsint rám álmosan egy ember.
Mennék tovább, hogy ne lássam őt,
De megfogja két kezem és vesz egy nagy levegőt.
Ijedten néz rám, mint aki fél,
De mégis a szemeivel, látom ahogy kér.
Kér, hogy maradjak, vagy vigyem magammal,
De én elmegyek, s te itt maradsz síró önarcoddal.
2007
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése