Még éj van. Nyirkos, mély, rideg.
A lámpasor fakón libeg
utak taréján. Hull a dér,
csípése csúszós csontig ér.
Elkésett, korhely csillagok
várják az éjsöprő napot.
Szatócsbolt sárga lángja csap
az útra keskeny fényhidat,
gomolygó szürke pára dől
a sarki snapszputik felől,
tejes svábasszony bandukol,
a gyársziréna már dudol
s a járda szinte kong, furán
kísért a hang ilyen korán.
A szem még lanyg álmokra lát,
de ébren koppan már a láb:
a gyár felé hosszú az út
s a nógató sziréna zúg,
bősz ellenőrző óra vár,
egy percért órát von le már
a kurta bérből; koncra les,
késel: pirossal bélyegez...
Feltűrt gallérral őgyeleg
munkába tartó nő, gyerek.
A vén szatócs koránkelő
leánya bukkan most elő,
reámnéz minden hajnalon,
megállni volna jó nagyon,
de nem lehet, mert vár a gyár:
könyörtelen, fukar kufár,
ki éjszakámból is hasít
hasznot magának. Zúg a síp,
üvölt a gyár, sikolt a gyár,
teremtő munkáskarra vár,
elémszalad, dühöng a gyár:
rohanj robotra, proletár!
Az Előljáróság előtt
"ínségesek" hosszúra nőtt
kígyója: irgalomra vár,
akit kiebrudalt a gyár.
Jól összebujnak, íg nem ér
oly élesen a téli dér,
lábuk topog, foguk vacog,
dohognak bágyadt szótagok,
rebellis szó nem hangzik itt,
kihízlalt rendőr őrködik,
bajusza szúr, szemén szigor...
Dermedten áll az éji sor,
szívükben vágyak fénye kél:
ebédjegy...! Moslékútlevél.
A gyár felé az út lucsok,
szemig freccsen a híg mocsok,
festék, olaj, szenny, hulladék,
lyuksa bakancshad gyúrja szét
vegyes habarccsá. Télre nyár
múlhat, nem szárad itt sár.
A gyár felé fertős a lég,
savanykás párakotyvalék
büdös felhője hordja szét
a műhelyek szagát-ízét.
A gyár fölött sötét ködök,
mogorva kémény füstölög,
örök homály, a napsugár
elsompolyog, ha erre jár.
A gyár felé futnak ebül,
igazgatónk autón repül.
A gyár felé, a gyár fölött
munkások sorsa hömpölyög...
Másodszor is süvölt a síp,
a hangja kerget, szinte csíp,
mint hajszoló ostorcsapás.
Igás baromnak sorsa más?
A hangja űz, a hangja bősz:
Rohanj kuli, már vár a gőz,
már vár a henger, vár a kés,
kazán, kemence és a prés,
a klór, a sósav és a lúg,
s a mótorok lármája zúg,
dobhártya reng, homlok feszül,
szemen maró ködhályog ül,
már vár a hajsza , durva szó,
kegyetlen "Munkarend", Bedó,
már vár a bűz, a kín, a vér
a huszonnyolc fillér órabér...
A gyárkapun sötét csapat
reménye szomjasan tapad:
facér munkások állnak ott
s a boldog szolgaállatot
irigylik, kita sors kegyel
s előttük dölyfösen megy el.
A portás gőgös arccal int:
"Nincs munkásfelvétel megint!"
Lazul a zord emberhurok,
egy pillantás, befordulok
a gyárkapun, mint más rabok
s egy napra ismét meghalok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése