Kamrában lakott Rézi néni
a hátsó udvaron,
hol kamra mellett kamra roggyant,
mint tíz tisztelgő rongyos rokkant,
mélyükön lom és rongyhalom.
Rézi néninek rezes orra
és bibircsókja volt,
réz-orru Rézi néni részeg
korcsmanótákat fütyörészett,
míg tollat fosztott s mángorolt.
Maga lakott és szörnyű úr volt
a hátsó udvaron,
olykor nagyot, vadat kiáltott:
tót jebbemtit, vagy magyar átkot
s mi kölykök féltük is nagyon.
Néha napokig férje is volt,
míg elvitte a szél,
egy nagybajúszu, részeg, nyiszlett
suszter töltötte be e tisztet
hajadon Rézi néninél.
Homokvárakat építettünk
a hátsó udvaron,
Rézi kamrája mélyen rejtett
titkok homály táncot lejtett,
képzeletünket izgatón.
Rézi néni néha behívott,
de féltem, hogy mi lesz,
ha bemegyek, tán meg is vernek,
anyám azt mondta: úrigyermek
nem léphet be a Rézihez.
Mi kétszobás lakásban laktunk
az első udvaron,
urak voltunk: minden vasárnap
rámadták új matrózruhámat
s olyan voltam, mint ünneplő majom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése