2008. november 28., péntek

Mészáros Bence: Szív, te drága szív


Sok mindent el lehet mondani a magyar kórházakról. Sokan azt mondják, hogy más országokhoz képest nagyon jó az egészségügy Magyarországon. Szerintem ez nem igaz. Volt egy gyermekkori rendellenességem, ami 7 éves koromra elmúlott. Most 10 év bután megint előjött. Az őszi szünet második napján elmentem kondizni. Végigcsináltam az összes feladatot, amit meg akartam csinálni aznap. Mindig a végére hagyom a futást. Lefutottam 25 percet és utána hazamentem.Felmentem a szobámba és bekapcsoltam a gépet. Éreztem, hogy nincs minden rendben. Előjött az a szívritmus zavarom, ami kiskoromban zavart utoljára. Lementem az emeletről és leültem apum mellé. Mondom neki, hogy nem érzem magam jól. Fogtuk magunkat és bementünk a kórházba a sürgősségire. Itt megmérték a pulzusom majd befektettek egy éjszakára. Minden rendben volt. Nem történt semmi az éjszaka folyamán. Hétvégére haza engedtek.Aznap éppen vendégeket vártunk. Nem történt semmi egészen délutánig. Megint elkezdett a szívem gyorsan verni. Hétfőre kaptunk időpontot a kórházban. Hétfőn el is mentem. Hogy észrevegyen apa felálltam és nekitámaszkodtam az oszlopnak. Éreztem, hogy rosszul vagyok, de nem ültem le. Hirtelen elvesztettem az eszméletem és elájultam. A recepción akik dolgoztak egyből odajöttek és felsegítettek, majd leültettek egy fotelba. Akkor jött meg apa is. Egyből felmentünk az intenzívre, ahol várt minket az orvos. Egyből ráraktak az ekg-ra és belém szúrtak egy kanüllt, amin keresztül a gyógyszert adták. Három napig feküdtem a dunaújvárosi kórházban, ahol hiába adtak gyógyszert nem változott az állapotom. Megbeszéltük az orvossal, hogy csütörtök reggel 7:30-ra jön a mentő és felvisz Pestre a kórházba. Hát a mentőt 7:30kor rendelték meg és 8:30-kor indultunk el. Úgy volt megbeszélve, hogy aznap megműtenek, de nem műtöttek meg. Nyugalmi állapotban 150-160 között volt a pulzusom. A tetőpontot a 216-os pulzusom adta még csütörtök este. Már be akartak avatkozni, de műtő orvos nem engedte. Őszintén szólva halál félelmem volt. Másnap reggel felkészítettek a műtétre és megkatétereztek. Itt olvashatsz a katéterezésről: http://www.szivcentrum-gyor.hu/hirek/?kod=21. Szörnyű volt. Utána meg az, hogy kb. 12 órán keresztül feküdtem az ágyban úgy, hogy nem mozdulhattam. De hála az Istennek már nincs semmi bajom. A gépekről, meg ne is beszéljünk. Nincsen pénz modern gépekre, se rendesen szakképzett ápolókra és még sorolhatnám. Senkinek se ajánlom, hogy olyan beteg legyen, hogy kórházba kelljen mennie.

Nincsenek megjegyzések: